5. fejezet

Na ez is megszületett! Szerintünk egy olyan dolog született amire nem gondolnátok! Ja és a végéért csak elátkozni és nem megülni!

5. Fejezet

Marion szemszöge

Kopp! Kopp!- kopogtam a diri ajtaján?
-Ki az?- kiáltott ki idegesen. Csak tudnám mitől az?
-Marion.
-Nem ér rá később?
-Nem!
-Akkor gyere!- és végre nem az ajtón keresztül. Az igazgató föl-le járkált.
-Mi a baj?
-Az, hogy Patt ájultan fekszik lent a gyengélkedőn!
-Nyugodjon meg! Ez egy ilyen iskola. A gyengéket felfalja az erősebbek! Nem is értem, hogy került ebbe az iskolába ha egy ütéstől kifekszik!
-Azért azt is mérd fel, hogy Patt van max 165 cm Brendon meg van 190 cm.
-De akkor egy fiúiskolában van! Gyenge mit a harmat fiú létére.
-Jolvan- jólvan! Csak hagy már abba a fiúzást!
-De miért? Hisz fiú!
-Nem is az a lényeg az egyetlen élő rokonom.
-Magénak vannak rokonai?
-Volt egy lánytestvérem de meghalt.
-És gondolom az ő fia.
-NEM A FIA HANEM A LÁNYA! PATT LÁNY!- ordította. Hogy mi van? Patt nem fiú han…hanem lány?
-Hogy mit mondott?
-Semmit!- dermedt meg a diri
-Azt mondtam Patt aki nem mellesleg a szobatársam lány?- ő csak bólintott.- Maga meg van húzatva? Behoz egy lány egy fiúiskolába kik ráadásul maffia emberek gyerekei? Ha kiderül, hogy lány akkor sorba fogják megerőszakolni a fiúk! Tudja, hogy ki van itt mindenki „éhezve”?
-A fenébe is tudom. De az apja verte otthon és folyton be volt rúgva. És ügye senki nem tudja meg, hogy lány? Tőlem legalábbis nem. És azt ajánlom, hogy tőled sem!- barna szemei szikrát szórtak és most láttam rajta először az úgymond igazi maffia énjét!
Az igazgató előnyős helyzetben van, mivel mindenki apja illetve anyja kedveli. Jó iskolát hozott létre és két fajta tanítási mód van az iskolában. Kényelmes bár havonta csak 1x mehetünk haza, de a hatalmas udvar és a hozzá tartozó erő mindenkit kárpótol. Csak egy dolgot hiányol mindenki és az nem más, mint a Nő!
-Tőlem se tudja meg senki!- fogtam magam felálltam és kimentem.
De akkor is, hogy lehet ilyen bolond, hogy behoz- még ha álcázva is- egy lányt. Mikor hazamegyünk nagy ritkán el tudunk onnan szabadulni és ki tudjuk élni Férfiúi vágyainkat. Néha a kertészek és gondnokok segítenek nekünk kiszökni, de az is ritkán van.

Mire a gondolt menet végére értem a betegszobához. Benyitottam. Patt ott ült az ágyban és egy elsős mellette.
-Nagyon köszönöm.
-99…- mondta unottan Patt.
-De tényleg nagyon köszönöm, hogy megmentettél!
-100…
-Tűnés!- szóltam fagyosan a kis gólyára.

Patt szemszöge

-Tűnés!- szólalt meg Marion fagyos hangon. Ez a hang a csontomig hatolt. A srác akit megmentettem attól a bengától kerek 100-szor köszönte meg, hogy megmentettem. Valamilyen szinten örültem Marion-nak de rossz érzésem volt
-Nem akarsz valamit mondani?
-Kösz, hogy elküldted a srácot és, hogy megmentettél?!
-Én hagytalak volna téged ott de a többiek mondták, hogy nem lehet a bandatagságod miatt. A srácot meg azért küldtem el mert beszélni akarok veled. De amúgy nem azt kell mondanod amit mondtál.
-Akkor meg mit?- és közben felé fordultam így meglátta a monoklimat. Ami nem igazán a szemem alatt van hanem a fél arcomat beterítette. Hallottam, hogy halkan felszisszen és valami gyilkos dühöt véltem felfedezni a szemében ami valamiért ismerős volt. Nem apától mert az ő szeme olyan kor ködös volt az alkoholtól. Megrázta a fejét és újra az a vastag jégpáncélt láttam.
-Azt kellet volna mondanod hogy ki vagy valójában!- ezt meg, hogy érti? Éretlen tekintetem láttán megmagyarázta a dolgot.- AZ kellene elmondanod, hogy valójában lány vagy.- végem! Ez meg honnan jött rá?
-Honnan veszed ezt az orbitális baromságot?
-A diri mondta!
-Az igazgató hazudott!
-Nem hinném azt is mondta, hogy az unokahúga vagy.
-Igaz, hogy rokonok vagyunk de az unokaöccse vagyok. Mit keresne egy lány egy maffiózó gyerekeikkel teli iskolában akik ráadásul fiúk?!- csak jöjjön össze! És közben fenntartottam a semleges és hitetlenkedő arcomat.
-Akkor ezt mond a szemembe!- na ne! A szemem folyton elárul. Nyeltem egy nagyot és a szemébe néztem.
-Nem vagyok lány!
-És még a szemembe is hazudsz! Mostantól nem érdekelsz! Továbbra is benne vagy a bandába és maradhatsz a szobában de én nem foglalkozok veled nem védelek meg! Rám ne számíts!- nagy ajtócsapódással távozott.
Gyorsan kiugrottam az ágyból magamra kaptam az egyenruhát és már száguldottam is az igazgatói felé. Jó pár srácnak és egy-két tanárnak nekimentem de rohantam is tovább. Istenem ha látják, hogy rohanok kerüljenek ki.
Kopogás nélkül rontottam be a szobába. Henry ugrott egyet székében.
-Jesszus Patt a szívbajt hozod rám. De amúgy nyugodtan bejöhetsz!
-Miért mondtad el neki?
-Kinek mondtam el mit?
-Marion-nak, hogy ki is vagyok valójában vagyis mi!
-Patt én úgy sajnálom! Nagyon ideges voltam és féltettelek mivel te vagy az egyetlen élő rokonom. Marion meg folyton lefiúzott és nem bírtam tovább!
-Ha nem tudnád te mondtad, hogy fiúnak kell öltöznöm.
-Igen tudom és sajnálom. De miért is vagy ennyire feldúlt?
-Csak azért mert próbáltam menteni az irhámat és tagadtam. Még a szemébe is mondtam, hogy „nem vagyok lány”…- rajzoltam macskakörmöket a levegőbe.-…természetesen nem hitte el és besértődött. Nem fog velem foglalkozni. Így is idegesít, hogy olyan rideg volt eddig velem azt hittem ha bekerülök a bandájukba akkor talán normális lesz velem. De nem neked ki kellet akadnod és erre levegőnek fog nézni!- kiabáltam az arcába. Fogtam magam hátrafordultam és bevágva magam mögött az ajtót elviharoztam.
Mikor beértem a szobában hatalmas rendetlenség fogadott. Az összes ruhám szétdobálva- mér amit magammal hoztam- a könyveim is és Marion épp a kis tisztaságcsomagomban turkál!
-Te még mi a jó büdös francot művelsz?- kiabáltam rá miután becsuktam az ajtót!
-Még, hogy nem vagy lány?- horkantott fel.- Akkor mégis, hogy találhattam nálad lány bugyit és tampont?- nézett rám.- A bugyira még mondhatnád, hogy egy szokás, de a tamponra nem! Még most is van képed tagadni?
-Bassza meg, te meg turkálsz a cuccaim között! Ja bocsánat a Hatalmas Marion Sherrard vagy aki bármit megtehet!
-Te meg a szobatársam vagy és jogom van tudni ki vagy!
-Nem elég, hogy a Henry kikotyogta mi vagyok, te még a cuccaim között is turkálsz?! Igen lány vagyok! Most boldog vagy?
-Nem! Undorodok tőled, amiért a szemembe hazudtál! Nem kell aggódnod nem erőszakollak meg álmodban és senkinek sem mondom meg mert csak én járnám meg!- a mondat végénél teljes erőből ledobta a kis táskát és eldőlt az ágyára!
Nagyon felidegesített, muszáj elszívnom egy szál cigit. Amúgy nem cigizek csak akkor ha nagyon felidegesítenek és kb. a mostani cigim már másfél hónapja megvan. Előkaptam az ezüst fém öngyújtómat! Rá volt gravíroztatva a playboy nyuszi és a teljes nevem.
-És még cigizik is!- horkantott fel szobatársam.
-Közöd!- kimentem a szobából! Ki az iskolából és megálltam. Meggyújtottam és szívtam egyet bele. Éreztem, hogy a nikotin szétárad a tüdőmben és máris kezdek lenyugodni.
-Jól fogunk szórakozni Elward kisasszony!- halottam meg egy mély hangot magam mögött és éreztem, hogy egy kendőt nyomnak az orromhoz és aztán már csak sötétség.

Reméljük tetszett és kérünk szépen kritikát!
Pussi!