Először is nagyon sajnáljuk, hogy ilyen sokáig nem volt friss. De reméljük ezentúl gyakrabban lesz és tenni is szeretnénk érte! Ja és bocsi az esetleges helyesírási hibákért!
"Minden egyes ember csak ember, ennél te sem vagy több és ő sem kevesebb."
4. fejezet
Maron szemszöge5 órakor keltettük felkelt a mi kis Csipkerózsikánk. Mi piros köpenyben álltunk és a hangunkat eltorzítottuk.
Patt ásított és nyújtózott egy nagyot.
-Mi van?- lepődött meg Patt.
-Most kövess.- mondta Bob torzított hangon. De én attól még halottam, hogy mosolyog.
Patt megtörölte a szemét és szó nélkül követett minket.
-Menj be!- mondta Cedric követelően.
-Minek?? Mi lesz???- kérdezte Patt
-Ha bemész megtudod.- mondtam én nyugodt hangon ,mellesleg meglepődtem mert eddig tiszta ideg voltam de fogalmam sincs, hogy miért- vagy talán azért mert féltem, hogy lebukunk?- fene tudja.
Ezután Patt bement a terembe. Csak mi voltunk ott.
-Kapsz három feladatot ha megcsinálod mindent tökéletesen jóba leszünk!- mondta Cedric
-Készen állsz?- kérdezte Allen. Mi ilyen vicces neki?
-Igen!!!- mondta Patt
-Első feladat. Meg kell innod egy koktélt amibe a következők vannak: uborka, eper, kaviár, és pezsgő. Meg mered inni?- kérdi Allen
-Meg.- mondta Patt de egy pillanatra megremegett az arca.
Ezután Allen odaadta neki a koktélt és Patt egy húzásra megitta. De attól még az undor kiült az arcára de porbált eltüntetni-megjegyzem nem túl nagy sikerrel
-Szép volt.- mondta Bob elismerően. Ő már csak tudja, hisz ő már mikor megláttak akkor rókázott.
-Tudom- helyeselt a kis Csipkerózsika.
-Második feladat. Az első ehhez képest gyerekjáték volt. Be kell menned a WC-be és az egyikből innod kell!- fúj. Ezek meg vannak húzatva de ezért bírom őket. Bár ezek a próbák bevett szokások.
Patt megcsinálta, persze este mikor mindenki aludt csak mi nem így nem volt akkora cucc és nem is volt annyira vicces. Eléggé undorító látvány volt ahogy ivott belőle. Majdnem én dobtam ki a taccsot azt furcsálltam, hogy ő hogyan bírta ki. Hisz az előbb azt a löttyöt vagyis „koktélt” kellett meginnia most meg a WC-ből kellet innia. Nem értem ezt a srácot
-Harmadik feladat. Be kell menned a diri szobájába, és amikor alszik akkor kell az arcára borotva habot fújnod.
-Menni fog.- mosolyodott el. Mintha tudná, hogy nem kaphat ki érte, de mekkorát téved!
-Patt le kell fényképezned így a dirit!- mondtam én csak, hogy biztosak legyünk. Ja és persze mikor szar a hangulatom- és már az sem segít ha elsősök fejét nyomom bele a WC-be- legyen min nevetnem.
-Értem.- mondta majd elment. Ilyen higgadtságot még soha nem láttam kivéve apámon.
Láttam, hogy motyog valamit magába. Na most aztán jól ki fog kapni!
Másnap:
-Megcsináltad?- hogy a többiek is itt vannak most a legmegfelelőbb a pillanat.
-Igen itt a kép.- fogta és a kezembe nyomta. Épp, hogy ránéztem már szakadtam is de nem csak én hanem a többiek is.
Patt szemszögeReggel háromnegyed hétkor ébredtem. Kicsit nyúzott voltam mivel a fiúk voltak oly kedvesek és hajnalban felébresztettek valami hülye beavatás miatt.
Amikor eszembe jutott a tegnapi lötty elfogott a hányinger és rohantam be a fürdőbe azon belül is a WC-hez.
Miután kirókáztam magam gyorsan kimentem az erősebbik leszorítóért és az egyenruháért.
Gyorsan letusoltam és elvégeztem az egyéb dolgokat.
Mikor kiléptem a fürdőből Marion csupasz hátát láttam meg.-
Hm… nem is olyan rosz. Jó izmos és…- STOP! Ezt most fejezd be Patt! Egy fiúiskolában vagy és rólad is azt hiszik, hogy fiú vagy.
Mire befejeztem ezt az elmefuttatást- vagy inkább veszekedést- Marion szembefordult velem. A zakóját is felvette már csak a nyakkendője volt hanyagul a nyakába akasztva.
-Megkössem?- utaltam az előbbi ruhadarabra
-Aha…- értelem válasz mondhatom. Odamentem és megkötöttem- bár megjegyzem egy kicsit lábujjhegyre kellett állnom. Épp, hogy befejeztem a többiek lépet be az ajtón.- És mit látnak szemeim? Azt, hogy nekik is ugyanúgy van a nyakkendőjük mit előbb Marion-nak.- Mi van ezek nem tudnak nyakkendőt kötni? Vagy micsoda?!
-Hát neked, hogy hogy meg van kötve a nyakkendőd?
-Patt volt a tettes.- védekezett.
-Mi van!? Megkérdeztem!- vágtam vissza.
-Oké-oké. Ezen ne kapd fel a vizet. Inkább nekünk is kösd meg!- parancsolt rám Allen.- Nekem ne parancsolgasson senki!
Utoljára hagytam Allen-t az előbbi ki beszólása miatt, és ha ez nem lett volna elég olyan szorosra húztam meg, hogy „szegényke” fuldoklott.
-Meg akarsz folyatni?
-Miből jöttél rá?- kérdeztem egy elégedett vigyorral az arcsomon.
-Ezt nagyon megbánod!- indult meg felém. Még szerencse, hogy Alfonso közénk állt.
-Nincs bunyó bandán belül. Tudod jól Allen.- erre az említett csak egy grimaszt vágott de lövellt felém egy „megöllek-ha-egyedül-leszünk” nézést.
-Megcsináltad?- kérdezte Marion. Hirtelen nem tudtam mire érti de leesett.
-Igen itt a kép.- megmutattam neki és elmeséltem az egész sztorit, hogy mi történt velem.
*** 8 óra után pár perccel***
-Mr. Elward! Felelne a kérdésemre?- majdnem kijavítottam, hogy én lány vagyok.
-Mit tudom én. Nem én vagyok a tanár.- láttam, hogy a tanár feje egyre vörösebb lesz.- Lehet, hogy nem volt jó ötlet? De mindegy tényleg nem tudom.
-Holnapra kérek egy 500 szavas fogalmazást a történelem legnagyobb maffiafejeiről! Világosan fogalmaztam?- nézett rám.
-Mint a maga agyán lévő köd.- mosolyogtam rá. Láttam, hogy valami nem éppen oda tartozó érzelem átfut a tanár arcán de megint vörös lett.
-Tűnés ki a teremből!
-És ha nem?
-Ne akarja, hogy az igazgatóhoz küldjem. Nincs éppen fényes hangulatában.
-Jöjjön ide a diri ha akar valamit.
-…- de a tanár már semmit nem tudott mondani mert kicsengettek.
Mikor kiértünk a teremből csomón körém gyűltek.
-Ez aztán bátor dolog volt!
-Ja! A suli legszigorúbb tanára!
-Ügyes ahhoz képest, hogy új vagy!- és még ehhez hasonló burkolt dicseteket kaptam. Ezt sosem értettem a pasi nemben, hogy miért nem lehet nyíltan dicsérni de magasról teszek most rá.
-Srácok ne!- hallottam meg egy fiatalabb hangot. A hang irányába mentem. Megláttam egy magas- nem is inkább egy orjást- aki éppen a öklét lendíti az egyik elsős arcához.
-Hé! Mit művelsz?
-Ó… nézzétek srácok friss hús.- mosolyosodott el gyorsan. Szerencsére az elsősének volt annyi esze, hogy elrohant.- Na mi van elvitte a cica a nyelved?- magaslott fölém.
-Nem éppen csak rossz így beszélni.- böktem a nyakamra. A benga- mivel nem mutatkozott be ezt a nevet kapta- hátrafordult és eléggé fancsali képet vágott.
-Most miattad elment a szórakozásom.- fordult felém.
-Nagyon sajnállak.- mosolyogtam rá erőltetetten.
-Nem baj itt vagy te.- nem érettem de azt már éreztem, hogy az ökle az arcomban landolt. Nagyon fájt az arcom. Nem mondom jó erőset ütött!
-Hé!- halottam meg a „barátaim” hangját de utána rögön jött a sötétség.
Reméljük azért tesztet. De egyébként nagyon örülnénk egy beta-nak aki kijavítja az esetleges helyesírási hibákat. Jelentkezni Kácsánal lehet:
katus.95@gmail.comJa és kritikákat kérünk nagyon szépen!
Pussi!
